"Két véglet ugyanabból az ÉN-ből."

Van bennünk valami, amit rejtegetünk, és van, amit mások csodálnak bennünk, de mi mégis nehezen hisszük el.
Furcsa, ugye? Hogy ugyanabból az énből születhet a legnagyobb árnyék, és a legtisztább erő is?

Az árnyék nem gonosz.
Nem valami szörny, amit el kell űzni.
Az árnyék az a részünk, amit valamikor nem fogadtak el bennünk és ezért mi magunk is elutasítottuk.
Elrejtettük. Mert azt hittük, így szerethetők leszünk.

De van egy másik oldal is.
Egy erő, egy tehetség, egy belső fény, amit mások rendszeresen visszajeleznek és mi mégis csak pislogunk rá, mintha túl nagy, túl szép, túl hihetetlen lenne.

A "vakfolt" nemcsak fájdalmas rész, hanem lehetőség is:
hogy meglássuk, amit még nem ismertünk fel magunkban
hogy visszavegyük azt, amit letagadtunk – akár árnyékként, akár fényként

Van olyan tulajdonságod, amit mások csodálnak benned, de te még mindig kételkedsz benne?
Mi lenne, ha ma csak egy kicsit is elhinnéd?