"A Vető-Arató"

Ez a fraktálrajzom a tanulás és a fejlődés természetéről szól. Arról a folyamatról, amit nem lehet siettetni, amit nem tudok erővel kierőszakolni magamból.

Én vagyok, aki ültet.
És ugyanaz vagyok,aki egyszer majd arat.
De nem tudhatom, mikor jön el az aratás ideje.

Sokszor hajlamos vagyok elfelejteni megnézni, mennyi mindent tettem már eddig, mennyi tapasztalatot gyűjtöttem, mennyi lépést tettem meg. A figyelmem sokszor csak előre néz, a célra, és elfelejtem megadni magamnak a türelmet. Azt a türelmet, amit egy mag is megkap a földtől, az esőtől, a naptól, amíg növekedni tud.

Ez a kép emlékeztet:
Fejlődni idő.
Tanulni idő.
Érni idő.

A legnagyobb tanítás, hogy megengedjem magamnak ezt az időt. Hogy elfogadjam: nem tudhatom pontosan, mikor érek meg valamire. Csak vetni tudok, gondozni, és bízni abban, hogy a termés egyszer megérkezik.Mert fejlődni nem azt jelenti, hogy már készen vagyok. Hanem azt, hogy úton vagyok.