2.Állomás-Mások szemén keresztül
Mások szemén keresztül
Neked mit mondd ez a mondat?
Ez a mondat , hogy ,, Mások szemén keresztül" , nekem rögtön az önismeret tükrét idézi meg. Egyfajta kívülről látás. Arra hív, hogy próbáld megérteni, hogyan látnak téged mások. Nem azért , hogy megfelel, hanem, hogy felismerd azokat a részeidet, amiket talán te magad nem látsz.
Ez lehet fájdalmas is, de nagyon felszabadító os, ha nyitottsággal és kiváncsisággal fordulsz felé.
Mert lehet, hogy mások meglátnak benned valalmit, amit te elnyomtál vagy nem tartottál értékesnek.
Vagy éppen szembesítenek azzal, hogy amit te kedvességnek hiszel, más kontrollnak érzékeli.
Esetleg meglátják benned a vezetőt, miközben te még mindig csak tanulónak látod magad.
Ez a nézőpont a vakfoltokól szól. Azokról a részeinkről, amelyekről mások többet tudnak, mint mi magunk. Ha bátran megmerjük kérdezni tőlük, hogy mit látnak bennünk , az hatalmas ugrást jelenthet az önismereti úton.
Tehát van egy rész bennünk, amit mi magunk nem látunk. Nem azárt , mert elrejtettük, hanem mert egyszerűen még nem tudatosítottuk. Ezt a részt hívjuk vakfoltnak.
🔍 Mi az a vakfolt?
A vakfolt olyan tulajdonság, működésmód vagy viselkedési minta, amit mások tisztán észlelnek rajtunk, mi viszont nem érzékeljük. Nem vagyunk vele tisztában. Nem vesszük észre.
Lehet pozitív : egy képesség, kisugárzás vagy egy belső erő.
Lehet nehéz, elakadást okozó mintázat: túlérzékenység, túlzott kontroll, kritika vagy éppen megfelelési kényszer.
A vakfolt különlegessége, hogy tükörként más emberek mutatják meg nekünk a viselkedésükkel, a reakcióikkal vagy az őszinte visszajelzéseikkel.
Miért fontos figyelni a visszajelzésekre?
Mert sokszor a környezetünk előbb lát valamit bennünk , mint mi magunk. Ők kívülről szemlélnek minket és ez a nézőpont kincset érhet. Egy- egy mondat, amit valaki mond neked:
,,Olyan jó, hogy mindig meghallgastz..."
,,Kicsit olyan vagy, mintha mindig irányítani akarnál..."
,,Nagyon mélyen látsz dolgokat, amit mások nem..."
,,Sokszor félek megszólalni melletted..."
Ezek a mondatok lehetnek dícséretek, bírálatok vagy egszerű megfigyelések, de ha benned érzelmi hullámot keltenek, akkor ott valószínüleg egy vakfolt érintődik.
A visszajelzések nem arról szólnak, hogy mások jobban tudják nálad, hogy ki vagy, hanem arról, hogy segíthetnek meglátni azt, amit te még nem vettél észre.
⚖️
Hol van a határ? Mi az, ami rólam szól és mi az, ami a másikról?
Ez az egyik legfontosabb kérdés, amit feltehetsz magadnak. Nem minden visszajelzés igaz. Nem minden másik ember nézőpontja tükröz téged.
🔸
Azonban ,ha egy visszajelzés ismétlődik különböző emberektől, érdemes elgondolkodni rajta.
🔸
Ha egy mondat mélyen megérint, vagy akár dühít, azzal valószínüleg dolgod van.
🔸
Ha viszont egy vélemény elidegenít, elbizonytalanít, összehúz és semmilyen szinten nem tudsz rá rezonálni, lehet, hogy az inkább a másik ember vetülete rád.
A határ ott húzodik, ahol kapcsolódni tudsz a visszajelzéshez, akkor is, ha elsőre fáj. Ha nem érzed igaznak, de valahol mégis elkezdesz gondolkodni rajta..... Akkor érdemes odafigyelni, mert a vakfolt nem mindig fekete-fehér.
A vakfolt nem ellenség, hanem lehetőség
Nem attól leszünk tudatosak , hogy mindent tudunk magunkról, hanem attól, hogy nyitottak vagyunk arra, amit mások látnak bennünk. Amit nem vetítünk, nem tagadunk, nem hérítunk, hanem kíváncsisággal és együttérzéssel közelítünk felé. Ez a belső növekedés kulcsa. Mert lehet, hogy amit most még nehéz elfogadnod magadban, az egyszer majd a legerősebb részeddé válik.
💭
És te?
Volt már olyan visszajelzés, amit először nehezen fogadtál el, de utólag úgy érezted, valójában segített közelebb kerülni önmagadhoz?
,,A tükör akkor is tanít, ha eleinte zavar." 💙